Mopsz, a kutyabőrbe bújt humorérzék. Fajtaleírás

Mopsz, a kutyabőrbe bújt humorérzék. Fajtaleírás

A mopsz ugyanis jellemében is igen vicces, minden napra tartogat a gazdájának egy kis nevetnivalót. Mindemellett azonban intelligens, okos, érdeklődő és igen mozgékony fajta is. A Men in Black című film óta (1997) pedig azt is tudjuk, hogy titkos ügynöknek sem utolsó.

A mopsz története

A mopsz első ránézésre modern, „újkori” fajtának számít. Pedig története több mint 2000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Valószínűleg kínai eredetű kutya, de az eredete máig nem teljesen tisztázott. Annyi bizonyos, hogy a kínaiak már időszámításunk előtt tenyésztettek hasonló kutyákat. Ezek rövid, széles és laposfejű egyedek voltak. Palotákban éltek és kiváltságos bánásmódban részesültek. Közvetlen az uralkodó társaságát élvezték, a tökéletes egyed létrehozására pedig rengeteg időt és energiát fordítottak. A fő cél az volt, hogy a kutya rendelkezzen az úgynevezett hercegi jegyekkel. Ez pontosan három ráncot és egy függőleges csíkot jelent az arcon. Egy fehér folt a fejen pedig kimondottan különlegesnek számított. Fontos volt még a lapos arc, a szögletes állkapocs és a jó csontozat.

Hogyan és mikor került a mopsz nyugatra?

A Kelet és a Nyugat már időszámításunk előtt 200-ban is a kereskedelem révén állt kapcsolatban egymással. A kistestű, különleges kutyákkal azonban csak az 1600-as években kezdtek foglalkozni a kereskedők. Ekkor fedezték fel, hogy milyen üzleti lehetőséget rejtenek ezek a királyi kutyák. A mopsz így került a világ nyugati felére. 1688-ban pedig már III.Vilmos és II. Mária esküvőjén díszelegtek, mint királyi kutyák. Ebben az időszakban már Európa szinte minden országában ismert volt és rendre feltűnt a királyi udvarokban. Francia, olasz, szász és német arisztokraták körében villámgyorsan státusszimbólum lett belőle. Angliában egy valamire való arisztokrata elképzelhetetlen volt egy fekete bőrű szolga, és egy mopsz nélkül. A kutya népszerűsége a 18. századig töretlen volt.

A gondatlan tenyésztésnek és szaporításnak köszönhetően a 19. századra a mopsz azonban rengeteget vesztett népszerűségéből. Különböző keresztezéseknek köszönhetően romlott a megjelenése, elveszítette tipikus fajtajegyeit. Eltűnt arcáról a fekete maszk, tömör rövid szőre egyre hosszabb lett. A mopsz fajtát a versenyszerű tenyésztés beindulása mentette meg. 1860-ban ugyanis az angolok megszállták Pekinget és két nagyon erős vérvonalú mopszot vittek Angliába egy tenyésztőhöz. Az ő kölykük lett Click, aki minden bizonnyal a fajta történetének legfontosabb kutyája. Olyannyira sokat fedezett, hogy ő lett szinte minden ma élő amerikai és angol mopsz őse.

A mopsz testfelépítése, fajtastandard

Az első fajtaklub 1883-ban alakult Pug Club néven Angliában és ekkor született meg a hivatalos standard is. Az FCI besorolása szerint a kistermetű molosszerek csoportjába tartozik. Kicsi, izmos és zömök teste 6,3 – 8,1 kg-ot nyom. Magasságára nem vonatkozik írott szabály, azonban maximum 35 cm az elfogadott. Feje viszonylag nagy a testéhez képest, és jellegzetes fajtajegyeket hordoz. Lapos arc, nyomott orr, nagy szemek és fekete arc. Egészségügyi problémák miatt ma már nem elvárás az összenyomott orr és az orrot teljesen elfedő orr ránc. Sőt van, ahol büntetik a túl erős orr ráncokat, mert az légzési nehézségeket okozhat. Másik jellegzetes külső fajtajegye a rövid, kunkorodó farok. Legelterjedtebb színváltozata az ezüst, fekete arccal. Ma már azonban sok sárga, barack, fehér és fekete egyed is létezik. Pedig a fekete mopszokat 1886 előtt születésük után szinte azonnal vízbe fojtották. Egészen addig, amíg Viktória brit királynőnek nem lett egy fekete mopsz kutyája.