Az állatok a legtöbb esetben elszenvedői annak, hogy emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel őket

A kutya ma már nemcsak az ember legjobb barátja, hanem sok esetben családtagja is. Ez alapvetően dicséretes és örömteli dolog, amíg nem válik a kutya kárára. Számos kutatás igazolta az elmúlt években, hogy a kutyák humanizálása drámaian felgyorsult. Mit is jelent a humanizálás pontosan és miért jelent problémát? Miért káros a kutyákra nézve és hogyan lehet elkerülni a humanizációs csapdát? Milyen káros hatásai és tragikus következményei lehetnek a folyamatnak? Cikkünkben minden kérdésre válaszolunk.

Mit jelent a kutyák humanizálása? 

A humanizációs folyamat során egy élettelen tárgyat, élőlényt, állatot emberi tulajdonságokkal ruházunk fel. Olyan emberi viselkedéseket, jellemzőket tulajdonítunk neki, ami valójában nem jellemző rá. Ennek következményeként pedig nem csak valós szükségleteit és igényeit vesszük figyelembe gondozása során. Szélsőséges esetben ezeket teljesen figyelmen kívül hagyjuk és a ráruházott emberi tulajdonságok szerint gondoskodunk róla. A témában elvégzett számos nemzetközi kutatás igazolta, hogy az emberek egyre inkább családtagként tekintenek kutyáikra. Ezzel még semmi baj nem lenne, sőt dicséretes dolog. A humanizálás nem azt jelenti, hogy egy háziállat ugyanolyan figyelmet kap, mint más családtagok.

A probléma akkor kezdődik, ha a kutyát nem saját szükségleteinek megfelelően tartanak egy családban. Ha színesre festik a szőrét, vagy ha farsangkor kényelmetlen jelmezbe öltöztetik, vagy éppen ékszerekkel díszítik. Ezek ugyanis egyáltalán nem válnak hasznára egy kutyának. Sőt számos esetben akár károkat is okozhatnak. A humanizálás során az igazi fizikai és mentális szükségletek háttérbe szorulnak. Fontos megérteni, hogy a kutyák különleges és egyedi lények. Másfajta gondolkodással és viselkedéssel rendelkeznek, mint az emberek. Nem szabad elfelejteni, hogy ők állatok, és más igényekkel rendelkeznek, mint az emberek.

Az emberi bánásmód komoly károkat okozhat 

A háziállatok humanizálása szinte mindig a szeretet jegyében zajlik. Egy gazdi, aki emberként kezeli kutyáját, nem akar neki rosszat. Sőt, kiemelt figyelmet szentel neki. Az esetek nagy részében rengeteg energiát és időt tölt a kutyával. Kiváló és drága étellel eteti, elhalmozza játékokkal, divatos felszerelésekkel. Éppen ezért nehéz megérteni és megértetni, hogy az ilyenfajta szeretet bizony árthat. Egy öleb, aki alig élvezheti a szabad séta örömét, a szaglászást, nem lesz mentálisan kiegyensúlyozott. Egy kutya, aki tökéletes frizurája miatt nem játszhat fajtársaival és nem sétálhat rossz időben, nem lesz boldog. Bizonyos hiányosságok megzavarják a szocializációjukat és viselkedési problémákhoz is vezethetnek. Egy kutya, akinek a gazdája szerint fáj a füle és erre emberi fájdalomcsillapítót kap, akár bele is halhat a szeretetbe. A kutyák a legtöbb esetben elszenvedői annak, hogy emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel őket.

A jó gazda gondossága, avagy a megfelelő szeretet 

Az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről pontosan meghatározza, hogy milyen bánásmód várható el egy gazditól. Ezt a „jó gazda gondossága” alapfogalomként rögzítették a törvényben: 

„…a jó gazda gondossága az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet)”

A fogalomból érdemes kiemelni a „fajára, fajtájára” jellemző életkörülmények és igények kielégítését, gondozását. Ahhoz, hogy egy gazdi képes legyen erre, mindenekelőtt tudnia kell háziállata fajára és fajtájára jellemző igényeit. Ismernie kell kutyája, macskája valós szükségleteit, csak így lesz képes ellátni állattartói kötelezettségeit.

Miért humanizálják az emberek az állatokat? 

A kérdés alapos megválaszolása igen messzemenő pszichológiai elemzést igényelne. Van azonban egy egészen egyszerű ok, ami az emberi jellem sajátja. Véleményét és gondolatait saját nézőpontja szerint alakítja. Saját elképzelései szerint gondoskodik, szeret és törődik. Ez pedig nem csak egy háziállatnál, hanem emberi kapcsolataira is jellemző. A kutyák ráadásul kimondottan jó alanyai a humanizálásnak. Feltétel nélkül szeretik a gazdájukat, ragaszkodnak és engedelmesek. Rendkívül jól alkalmazkodnak a körülményekhez és a szokásokhoz. Egyes kerek fejű, nagy szemű fajták arcvonásai például egészen csecsemű szerűek. Ez pedig óhatatlanul is beindítja az emberben a gondoskodási üzemmódot.

A humanizálás nemcsak a házi kedvenceknél jellemző. Gondoljunk csak a delfinekre. Rájuk nézünk, és azt gondoljuk, hogy mosolyognak. Pedig dehogy mosolyognak. Csupán fejük anatómiája, szájuk vonala hasonlít egy mosolyhoz. Az emberek pedig elhiszik a kis medencékben, delfináriumokban sínylődő állatokról, hogy vidámak.  Ebben a konkrét esetben a humanizáció sajnos nagymértékben hozzájárul az állatok tragikus sorsához. Hiszen a jegyek fogynak, az előadások sikeresek. Egy kardszárnyú delfin átlagosan 100 kilométert tesz meg naponta természetes élőhelyén.  Az egyik legalapvetőbb fizikai és mentális szükséglete a szabad mozgás. Ha csak ezzel a ténnyel tisztában van valaki, már nem csapja be a delfin mosolya a delfináriumban. Tudni fogja, hogy a delfinek nem boldogok a kis medencékben, fagyott halat eszegetve.

Hogyan ne essünk a humanizálás csapdájába

Az emberi tulajdonsággal való felruházásnak vannak enyhébb és súlyosabb esetei.  A legtöbb gazdi aggatott már emberi tulajdonságot kutyájára. Beszélt hozzá emberként és megölelgeti, megpuszilgatja. Sok kutya pedig egyáltalán nem szereti, ha ölelgetik. A humanizálás során nem ezek a gesztusok okozzák az igazi károkat. Amíg egy gazdi tisztában van kutyája igényeivel és szükségleteivel és eszerint gondoskodik róla, egy kis „embernek nézés” belefér a szeretetbe. A kulcs a mérték és a tudatosság. Bármit is teszünk háziállatunkkal, a szempont az ő lelki-és testi jóléte legyen. Hangsúlyosan az ÖVÉ. Nem a gazdié. Szeressük és gondoskodjunk róluk, de úgy, hogy nekik jó legyen. Ehhez pedig elengedhetetlen annak a tudásnak a megszerzése, amellyel biztosítani tudjuk a jó gazda gondosságát.